Ezer év

Elindultak fényes csillagösvénytől,
A hosszú útra messzi ősi földről.
Dicsőségünk, Árpád vezér büszke népe
Ezer évünk példa tisztességre.
Vérük adták az új honért, az ősi vért!

Véres félhold, görbe karmú éhes sas,
Sötét zászlók, majd a vörös csillag,
Jöttek sorban, népünk hajtották igába,
Tépett sorsunk nincs ki összevarrja.
Földanya vigyázz majd reánk, ez a hazánk!

Az idő múlt és fordult a világ,
a történetet újraírták,
Itt maradt egyedül ez az ország,
és nem érti más szavát.
Miért tűrjük mások igazát, hogy
becsületünk megalázzák,
Miért hagytuk, hogy eltapossák,
a bölcsőnk otthonát?

Földanya vigyázz majd reánk, ez a hazánk!